II/8. A végrehajtás számlája — Kamatmentes egyenleg

Henderson ránézett a sötét, porlepte lépcsőfokokra, majd a tenyerében pihenő apró üveggolyóra. A miniatűr világban az óra ingája konokul és szaporán járt.
– Maga szerint én majd szépen lesétálok oda, hogy behajtsák rajtam a kamatot? – kérdezte Henderson, s arcán száraz, fagyos mosoly jelent meg.
Az antikvárius elsápadt, szaggatottan hátralépett egyet, s görcsösen a mellényébe kapaszkodott.
– A szabályzat... a fizikai egyenleg megköveteli... – dadogta rekedten.
– Tudja, mit? Tartsa meg a borravalót – mondta Henderson, és egyetlen pimasz mozdulattal az antikvárius gombos mellényzsebébe ejtette az üveggolyót.
A golyó a selyemszövethez érve hangos pattanással szétroppant. Hirtelen sűrű, forró fuvallat csapott fel a padlódeszkák alól. Az antikvárius szája döbbent sikolyra nyílt, de a hang elakadt a torkában: a kért kamat azonnal behajtódott. A saját testéből kipárolgó idő és hő visszaszívódott Henderson csontjaiba. Henderson cipője megszilárdult, a látása pedig élesebbé vált, mint valaha.
Az antikvárius viszont apró, üvegszerű figurává zsugorodott, s a gravitációnak engedelmeskedve tehetetlenül begurult a nyitott faborítás mögötti lépcsősoron. A fal halkan visszazáródott, mintha mi sem történt volna. Henderson elégedetten megigazította a gallérját, s a kijárat felé indult. A pulton egy apró, rézből öntött harangocska magától megcsendült.