I/6. Az időhitel törlesztése — A kamatláb ára

A végrehajtó nem teketóriázott. A pultra helyezett egy nehéz, sárgaréz számlálót, amely sziszegő hangon kezdte tekerni a számjegyeit visszafelé.
– Időegységek? – nyögte Henderson, és kétségbeesetten próbálta szabad kezével előhalászni a tárcáját. – Hiszen harminckét éves vagyok! Egészséges!
– Egyelőre – korrigált a sötét köpenyes férfi, miközben kimérten tintába mártotta a rézveretes pecsétnyomót. – A parkolási bírság és a felhalmozott késedelmi kamat pontosan negyvenhét évet és hat hónapot tesz ki. Mivel a bankkártyáján nincs elegendő időhitel, a behajtás azonnali hatállyal elindul.
Az antikvárius a pult mögé húzódott, apróra zsugorodva a félelemtől.
– Én… én megmondtam, Henderson úr – suttogta szaggatottan. – A teáskészlet szigorú elveket vall.
A végrehajtó egyetlen határozott mozdulattal a papírra csapta a nehéz pecsétet. A fadoboz belsejében fogaskerekek fémhangú csattanása visszhangzott, és Henderson karórájának mutatói hirtelen veszett száguldásba kezdtek hátrafelé. Az apró mechanikus szerkezet a csészében szárazon koccant, miközben Henderson érezte, ahogy a halántékán egy ősz hajszál szürkül fehérré.
– A tranzakció első részlete teljesítve – jelentette ki a végrehajtó, és összegöngyölte a lajstromot.
A teáscsésze aljából ekkor egy pici, sárgaréz inga bukkant elő, és gépies szabályossággal lengeni kezdett.