I/5. A végrehajtás mechanikája — Fizetésképtelen létezés

Henderson megdermedt a pirosan villogó felirat láttán, miközben a teáskanál ütemes koccintással állt meg a porceláncsésze falán. A fadoboz szorítása hirtelen kettőzött erővel rándult össze az ujján, jelezve, hogy az elutasított tranzakció azonnali büntetőkamatot von maga után.
– Ó, a fedezethiány mindig kellemetlen kellemetlenség – sóhajtott az antikvárius, és kimért mozdulattal elővett egy vastag, bőrkötésű regisztert a pult alól. – A mechanizmus ilyenkor sajnos elutasítja a félmegoldásokat, és azonnali fizikai biztosítékot követel.
A bolt ajtajában megjelent egy magas, sötét köpenyes alak, aki nem nyúlt semmihez, léptei mégis gyanúsan egybeestek a dobozban kattogó fogaskerekek ritmusával. Hóna alatt vastag, hivatalosnak tűnő iratcsomót tartott, tekintete pedig csalhatatlan pontossággal szegeződött Henderson beszorult ujjára.
– Henderson úr? – kérdezte a jövevény hűvös, kimért hangon. – A Területi Parkolás- és Sorsrendészeti Hivatal végrehajtója vagyok. A türelmi idő lejárt, és a terminál jelzése alapján a fizetőeszköze nem fedezi a kiszabott büntetést.
– Ez valami tévedés! A számlámon van pénz! – tiltakozott Henderson, mire a doboz fedele újabb fél millimétert záródott, finom reccsenéssel jelezve a helyzet komolyságát.
– A bankjegyeivel semmi gond – jegyezte meg a végrehajtó, miközben előhúzott egy rézveretes pecsétnyomót. – Csupán a hátralévő időegységei bizonyultak kevésnek a tétel rendezéséhez.