I/4. A fizetési opció — Érintésmentes tranzakció

A sötét sarokból egy fényes kijelzős bankkártya-terminál gördült elő a dohos polcok alól, halkan zümmögve görgetve ki egy apró hőpapíros szalagot.
– Érintésmentes fizetésre is van lehetőség – jegyezte meg az antikvárius egészen hűvös, szakmai alázattal, mintha csak egy teadélután szokásos menüjét ismertetné. – Bár a chipolvasó használata esetén három százalék kezelési költséget számítunk fel az ujjpercekre.
Henderson, miközben a rászorult fadobozt szinte nehezékként vonszolta maga után a lakkozott asztallapon, a teáscsészéhez csúsztatta szabad kezét. A kulcs meglepő könnyedséggel illeszkedett a porcelán alján tátongó kulcslyukba. Amint elfordította, a csésze csikordult egyet, és a benne lévő teáskanál magától elkezdett körbe-körbe forogni.
– Helyes. A tranzakció elindult – mondta a kereskedő, és óvatosan odébb tolta a porlepte állóórát. – Most pedig kérem, ne mozduljon, amíg a bizonylat nyomtatása be nem fejeződik.
A doboz szorítása valóban enyhült egy árnyalatnyit, ám a pulton lévő terminál kijelzőjén ekkor villogni kezdett egy piros felirat: „Tranzakció megtagadva: elégtelen fedezet”. Henderson csontjaiban a fa fogása azon nyomban még hidegebbé és keményebbé vált.
A szoba túlsó végében lévő régi rézharang hirtelen megkondult, jelezve, hogy valaki belépett az antikváriumba.