I/3. A bírság mechanikája — A késedelmi kamat

Henderson remegő bal kezével kibontotta a sárga papírfecnit. A szélvédőmosó foltos sarka és a nyomtatott dátum ijesztően ismerősnek tűnt: tegnap délelőtt, a parkolóóra lejárta után három perccel kiállított mikuláscsomag volt az.
– Ez... ez az én rendszámom – hűlt el Henderson, ahogy elfehéredett ujjal a papírt szorongatta. – Hogy kerül egy viktoriánus dobozból elő a kocsim bírsága?
– Kérem, ne emelje fel a hangját – motyogta az antikvárius, miközben zaklatottan hátrált egy lépést a roskadozó könyvespolc felé. – Mondtam már, ez tiszta fizika és elszámolástan. Amit a külvilágban elmulasztott kiegyenlíteni, az itt csapódik le mechanikai nyomás formájában.
– De hát ez képtelenség! Ráütöttek az ujjamra egy fadarabbal egy hiányzó parkolójegy miatt?! – kiáltott fel Henderson, csakhogy a szorítás a mutatóujján ekkor kétszer olyan erős lett. A fájdalomtól elakadt a lélegzete.
– Figyelmeztettem! A késedelmi kamat azonnal ráterhelődik a szomszédos ízületre – suttogta kétségbeesetten a kereskedő.
Henderson kapkodva a rozsdás kulcsért nyúlt. Az apró kulcslyuk azonban nem a doboz oldalán volt, hanem az asztalon álló teáscsésze porcelán alján. A helyiség homályos sarkából ekkor halk, elektronikus sípolás hallatszott, pontosan olyan, mint egy parkolóautomata kártyaolvasója.