Az éles, szikrázó hang elhalt, vibráló visszhangot…

Az éles, szikrázó hang elhalt, vibráló visszhangot hagyva maga után az antikvárium porlepte polcai között. A zománcjelvényen tündöklő „Leltározott Tétel: 354/4. Felülírva.” felirat egy pillanatra még erősebben izzott, majd halványulni kezdett, mintha a gépezet teljesítette volna végzetes feladatát, és most energiatakarékos üzemmódba kapcsolt volna. Az ellenőr mozdulatlanul állt, ujjbegyei még mindig a lilásan derengő okmány felszínét súrolták, melynek fénye szintén alábbhagyott, beolvadva a bolt szürkeségébe.
Az antikvárius feszülten leste a gépezetet, a bársonyborítású lexikont pajzsként tartva maga előtt, mintha az megvédhetné egy elszabadult bürokrácia rohamától. Az új vevő hátrált még egy lépést, szemeit az antikváriusra és a most már csak alig pislákoló okmányra szegezve. Egy halk kattanás törte meg a néma feszültséget. Az ellenőr feje, amely eddig le volt hajtva, lassan és döcögősen felemelkedett. A csukott szemek mögött apró, mechanikus rezdülések jelezték, hogy a belső rendszerek áthuzalozása befejeződött.
A gépezet kezei, amelyek az imént még parancssort gépeltek a levegőbe, most leereszkedtek, majd precízen, gépies mozdulattal megragadták a derengő okmányt. Nem tépte szét, nem is gyűrte össze. Ehelyett gondosan maga elé emelte, mintha a legféltettebb kincset tartanák. Aztán egy másik, még abszurdabb mozdulattal, az ellenőr a saját mellkasa felé fordította az okmányt, ahol a zománcjelvény korábban díszelgett.
És akkor a csattanó. A lilás okmány, mintha mindig is oda tartozott volna, belesimult a gépezet mellkasába, helyettesítve a jelvényt. Egy utolsó, száraz, zörgő hang hallatszott az ellenőr belsejéből, majd a korábbi feliratok helyén, az okmány felszínén, ez jelent meg, ezúttal stabil, neonfényes betűkkel: „Leltározott Tétel: 354/5. Ellenőr. Átsorolva. Új besorolás: Antikvárium Dísztárgy. Lejárati dátum: Határozatlan.”
Az antikvárius és a vevő egyszerre nyitotta ki a száját, de egyetlen hang sem jött ki torkukon. Az ellenőr, immár „Dísztárgy” besorolással, megmerevedett, kezeit szigorúan maga mellett tartva, mintha egy kirakatbábu lenne. A bolt újra a megszokott, poros csendjébe burkolózott, csupán a távolból hallatszó, ritmusos, dobozba zárt csilingelés törte meg a nyugalmat, mintha valaki éppen egy rézdobozkával játszana.