A gomb újra felvillant, hívogatóan, majd ismét elmerült…

A gomb újra felvillant, hívogatóan, majd ismét elmerült a sötétben, csak a ritmikus dobbanás maradt, mint egy figyelmeztető jelzés a könyvek alatt. Az Antikvárius nézte a villódzó pontot, mintha egy hipnotizőr próbálta volna a transz állapotába juttatni. Egy szívroham, gondolta, az sokkal racionálisabb halál lenne, mint ez a könyvespolcok alatti, diszkófényes, pulzáló rémálom. De valami – talán a tény, hogy a Kábelügyintéző Osztály sem nyújtott több logikát – arra késztette, hogy előrenyújtsa remegő ujját. A gomb érintése hideg és kemény volt, akárcsak a rideg valóság, amibe az utóbbi időben belecsöppent.
Azonnal érezte, hogy valami megváltozik. Nem volt kattanás, sem berregés, ami egy normális ajtó nyitását jelezte volna. Ehelyett a pulzálás ritmusa felgyorsult, mintha a mélyraktár hirtelen koffein túladagolást kapott volna. A rézszínű gomb vadul vibrálni kezdett, a fények pedig úgy jártak, mint egy stroboszkóp egy elfeledett raktárparty-n. A padló alattuk immár nem csak enyhén, hanem kifejezetten vibrált, és a polcokról leesett néhány poros kötet, mintha a tánc hevében lennének.
Az Antikvárius reflexből hátrált egy lépést, szeme Henderson úr felé siklott. A könyv mozdulatlan maradt, de mintha a gerince is egy hajszállal gyorsabban lüktetne a fapadlón. Vagy ez csak a saját, gyorsuló pulzusa volt? A zaj pedig… a pulzáláshoz most egy halk, de ismétlődő, szinte dallamos *klikk-klakk* hang társult. Mintha valaki odabent egy különleges írógépen gépelne, vagy egy ősi óramű zakatolna a ritmusra. Ez már nem csupán pulzálás volt, hanem egyfajta kommunikáció, egy rejtélyes morzekód, amit a Kábelügyintézők biztosan nem tanítottak.
Elméje kétségbeesetten próbált értelmet keresni a káoszban. Talán Henderson úr, a könyvvé változott adminisztrátor, éppen egy újabb bürokratikus kérelmet ír? Vagy egy bepanaszolt kábel hibáját javítja, csak éppen egy extrém, avantgárd módszerrel? A *klikk-klakk* hangok egyre sűrűbben követték egymást, szinte képezve egy ritmikus dallamot, ami a könyvek suhogásával keveredve betöltötte a mélyraktárt. A dallam egyre összetettebbé vált, mintha egy rejtélyes zenekar hangolna. A fém ajtó tetején, ahol korábban semmi sem volt, most egy apró, hajszálvékony rés nyílt, és abból egy hajszálvékony, mélykék fénysugár szűrődött ki, egyenesen a könyvként fekvő Henderson úr felé.