A bálna utórezgése — Az iránytű tánca

Mr. Henderson és az új vevő között a csend sós, furcsa illattal telt meg. A deszkák, ahonnan a bálna szeme kibámult, most szárazak és mozdulatlanok voltak, mintha sosem történt volna semmi szokatlan. Az illat azonban makacsul ott lebegett, valahol a régi könyvek és a por édeskésebb szaga felett. Az új vevő tágra nyílt szemekkel nézte a helyet, ahol a földgömb és a szem eltűnt. „És ez… ez most mi volt?” – kérdezte, hangja alig hallatszott.
Mr. Henderson hirtelen felrázta magát. Gyorsan felvett egy arcra fagyott, meggyőzőnek szánt mosolyt, ami inkább egy görcsös grimaszra emlékeztetett. „Nos, hölgyem, ahogy említettem, az élő földrajz! Ez egy… mélytengeri szellőztető rendszerünk automatikus kalibrációja volt. Rendkívül ritka, de elengedhetetlen a légköri nyomás stabilizálásához a régi könyvek optimális megőrzése érdekében!” – hadarta, miközben idegesen igazgatta a szemüvegét. „A halványan sós illat pedig… nos, az egy speciális, tengeri ásványi anyagokból kinyert párologtató. Kifejezetten az ósdi pergamenek rugalmasságának fenntartására fejlesztettük ki.”
A vevő azonban nem tűnt meggyőzöttnek. Egy pillanatra Mr. Hendersonra, majd vissza a padlóra nézett, mintha a deszkák még mindig titkokat rejtegetnének. „De… a szem. Az a hatalmas szem…” – kezdte, de Mr. Henderson máris közbevágott. „Az egy holografikus kivetítés! Kísérleti stádiumban van, egy vizuális segédlet a… a tengerfenék topográfiájának érzékeltetéséhez. Néha kissé… túl dimenzionálisra sikerül.” Azzal intett egy nagylelkűen, mintha az ilyesmi mindennapos lenne.
A vevő ajka elmosolyodott, de inkább kétségbeesetten, mint szórakozottan. „Szóval a földgömb belezuhant a padlóba, egy bálna szeme bámult ránk, és mindez egy speciális szellőzőrendszer kísérleti fázisa?” – kérdezte, mintha csak győződne meg róla, jól hallott-e. A boltban eközben minden visszatért a megszokott, feszült csendbe, leszámítva a tartósan sós levegőt. A vevő reménye egyre inkább csak egy halvány parázs volt.
Mr. Henderson már épp újabb magyarázatba kezdett volna, amikor tekintete az egyik eldugott polcon lévő, réz iránytűre esett. A kis műszer, amely eddig mozdulatlanul pihent, most vadul pörgött, mintha egy láthatatlan áramlat sodorta volna. A mutatója végül megállt, de nem északra, délre, keletre vagy nyugatra, hanem egy ismeretlen, a falon keresztül mutató pont felé, ahol addig csak egy üres falrész volt látható.