98/2. A hideg hengermű — A kalibrációs félreértés

Az Antikvárius kihúzta a fémsima tárgyat a dobozból. A maroknyi sárgaréz henger felületén apró, vésett skála futott körbe, a végén pedig egy vékony, menetes csatlakozófej csillogott. A leolvasható érték nem hőfokot jelzett, hanem – legnagyobb megkönnyebbülésére – számszerűsített százalékokat.
– Tehát diagnosztikai műszer – bólintott elégedetten az Antikvárius, miközben a pultra helyezte a hengert. A fagyos felület azonnal megpárásodott a szoba levegőjében. – A Központi Elosztó nyilván rájött a túlszámlázásra. Ez a szerkezet csupán felméri a hálózati veszteséget, mielőtt jóváírnák a hőkészletemet.
A félreértés megnyugtató melege gyorsan átjárta a gondolatait. Ha a henger elszívja a szoba maradék hőjét, az nyilván a tesztüzem természetes velejárója: minél hidegebb lesz a boltban, annál nagyobb összegű kompenzációra számíthat a negyedéves elszámoláskor. Sőt, ha teljesen kihűl az épület, a hálózat akár ingyenes gőzkvótát is megítélhet neki.
Óvatosan rászorította a tenyerét a sárgaréz csőre, hogy felgyorsítsa a mérési folyamatot. A henger halkan zümmögni kezdett, mint egy elégedett macska, a számlap apró mutatója pedig lassan elindult felfelé.
Odakint az utcán a vörösen izzó rézcsőből hirtelen vékony, sűrű gőzsugár csapott ki a járdára. A szomszédos teázó kirakatában Mr. Henderson árnyéka mozdult meg, kezében egy összegöngyölt, csontszínű papírral.
A pulton heverő fadoboz aljából ekkor halk, fémes kattanás hallatszott, s a padlódeszkák alól megszólalt egy ismeretlen eredetű, szabályos sziszegés.