98/3. A csontszínű tervrajz — A szomszédos kiegyenlítés

A padlódeszkák alól feltörő sziszegés gyorsan ritmikus kattogásba csapott át. Az Antikvárius megrettent ugyan a hirtelen zajtól, de riadalmát hamar eloszlatta a számtani remény: a hanghatás nyilvánvalóan a hálózat automatikus önkalibrációját jelezte. Mielőtt azonban alaposabban szemügyre vehette volna a zümmögő hengert, az ajtócsengő élesen megcsördült, és Mr. Henderson rontott be a boltba.
A teázó tulajdonosának kabátja enyhén gőzölgött, ujjai pedig fehéredésig szorították a csontszínű papírtekercset.
– Látta a gőzsugarat a járdán? – kérdezte Henderson szaggatottan, miközben gyanakvóan méregette a pulton párásodó rézhengert. – A teázóm nyomásmérője kiakadt. De ez a papír mindent megmagyaráz! A Központi Elosztó végre összekötötte a mérőóráinkat, hogy kiegyenlítse a hálózati veszteséget.
Az Antikvárius megkönnyebbülten bólintott. A félreértés tisztázódni látszott: ha az ő teste jelenleg némi hőt veszít a műszer javára, az csupán átmeneti előleg a szomszédos teázó gőzellátásához. Cserébe a teázó kinetikus energiája hamarosan jóváírásként visszatáplálja az ő fűtési számláját.
– Vagyis maga most az én teámat fűti – vonta le a megnyugtató következtetést Henderson, s arcán a rémületet felváltotta a kereskedelmi elégedettség. – A tervrajz szerint a folyamat teljesen díjmentes, amennyiben a csatlakozás megszakítás nélkül fennmarad.
A mennyezeten futó csigaorsó ekkor csikordult egyet, s a vakolatból egy apró, sárgaréz csapóajtó pattant ki, amely mögött fogaskerekek kezdtek vibrálni.