97/4. A prioritási kör — A végső elszámolás

Az Antikvárius borzongva gubbasztott a gyapjúkardigánjában. Az utca felől átszűrődő fémes csikorgást hirtelen elégedett gőzkisziszegés váltotta fel – Henderson úr teázójában nyilvánvalóan ebben a pillanatban forrt fel a víz. A tölgyfadoboz tetején lévő rézszelep halk kattanással lezárult, jelezve, hogy a hálózati tranzakció sikeresen lezárult.
– Remek – suttogta a dermedt ujjait morzsolgatva. – A közösségi energiaáramlás mintaszerű. Bizonyára pillanatokon belül visszatér a normál fűtési ciklus.
A tölgyfadoboz belső fogaskerekei azonban nem álltak le. Ellenkezőleg, a szerkezet még sebesebb pörgésbe kezdett, s a rézigazítású fiókocskából egy újabb, feltűnően sárgás papírcsík türemkedett ki.
Az Antikvárius előrehajolt, hogy elolvassa a finom gót betűs sorokat.
„A szomszédos egység teáskannájának kinetikus meghajtása sikeres. A hálózati hőtöbblet kiegyenlítésére a rendszer elindította a másodlagos tarifacsomagot. Mivel az ingatlan fűtőtestje kiürült, a szükséges kalóriamennyiséget a helyiségben tartózkodó biológiájából vételezzük.”
Mielőtt meglepődhetett volna, a lehelete azonnal láthatóvá vált, a szoba levegője pedig fagypont alá süllyedt. A doboz oldalán lévő számláló büszkén pörögni kezdett, jóváírva az újabb nullpengős kezelési költséget.
Az Antikvárius dermedten állt a sötétedő bolt közepén, miközben a szomszédos kirakat üvegén átszűrődött egy meleg, aranyló fény villanása. A küszöb alatt ekkor egy ismeretlen, rézcsatos facsomag csúszott be halkan a sötétből.