96/8. A teherbíró főtengely — A végleges elszámolás

A feláramló hideg huzat egyetlen pattanással hajtotta hátra a nehéz perzsaszőnyeget, mintha csak egy könyv lapja fordult volna át. Mr. Henderson a meglepetéstől dermedten nézett a lába elé: a parketta rézrostélya alatt nem sötét pince ásított, hanem egy óriási, gőzölgő fogaskerék-áttétel, amely tökéletes szinkronban mozgott a saját térdízületével.
– Kiváló illeszkedés, igaz? – jegyezte meg a pincér elégedetten, s tálcáját a hóna alá csapta. – A hálózat nem építkezik, Mr. Henderson. A hálózat csak kitölti a rendelkezésre álló mozgásteret. Az Ön egyedi járási ritmusa volt a rendszer utolsó hiányzó fogaskerék-profilja.
Henderson riadtan próbált egy lépést hátrálni, ám a jobb lába meg sem mozdult. A csontszínű pergamenről leolvadt forró, piros viasz nem a padlóra folyt, hanem átszivárgott a cipője bőrén, s elválaszthatatlanul hozzáforrasztotta a sarkát a padlóból kiemelkedő tengelyfejhez.
– Ez... ez valami tévedés! – préselte ki magából, miközben a mennyezeti csigaorsó halk kattanással feljebb húzta a teáskannát.
– Dehogy tévedés – mosolygott a pincér, és egy újabb bizonylatot csúsztatott Henderson zakózsebébe. – Ön sikeresen törlesztette a felderítési illetéket. Mától Ön a kávéház teherbíró főtengelye. A teája természetesen továbbra is ingyenes.
A padló egyetlen fémes rántással egy centiméterrel mélyebbre süllyedt, s Henderson alakja végérvényesen a csarnok statikai szerkezetévé vált. A szomszédos asztalnál ülő úr elégedetten kortyolt a teájából, miközben az asztalán álló apró, réztokos stopperóra halk, ritmikus ketyegéssel elindult.