96/7. A sárgaréz henger — A felderítési illeték

Mr. Henderson óvatosan a hengerért nyúlt. A csiszolt sárgaréz felület meleg volt, mint a frissen sütött kenyér héja, s belsejéből halk, ritmikus ketyegés szűrődött ki.
– Á, a felhalmozási bónusz! – bólintott elismerően a szomszédos asztalnál ülő úr, miközben akkurátusan megtörölte a száját. – A ház hálózata ilyenkor adja át a kinetikus jutalékot. Minden egyes mozdulat, amit Ön a mennyezeti áttétel javára tesz, azonnal felvehető megtakarításként testesül meg.
Henderson nem válaszolt, csupán óvatosan letekerte a henger menetes kupakját. A fémtokból egy finom, csontszínű pergamentekercs csúszott a tenyerébe. Számadatok helyett azonban egy rendkívül részletes szerkezeti rajz fogadta: a saját jobb lábának anatómiai metszete, amint a padló alatti fogaskerék-áttételt hajtja meg.
– Ez nem megtakarítás... ez egy műszaki tervrajz – mutatta meg gyanakvóan a lapot.
– Természetesen – bólintott a pincér, és mosolyogva közelebb lépett. – Ön most lépett át a Felderítési Szintre. A henger nem nyugta, hanem a hálózat terjeszkedési térképe. Az Ön járási ritmusa sikeresen azonosította a kávéház alatti kihasználatlan üregeket.
A pergamen alsó sarkában lévő apró, piros viaszpecsét hirtelen olvadni kezdett. A padlóburkolat rézrostélya mögül ekkor egy finom, hideg huzat csapott fel, amely lassan megemelte a szőnyeget.