96/6. A mennyezeti csigaorsó — A hálózati utántöltés

A sárgaréz csigaorsó kattanással illeszkedett a teáskanna fedelének gombjához. Henderson gyanakvóan hátrahúzódott, de a kanna nem borult fel; ehelyett forogni kezdett az asztallapon, mint egy finomműves zenedoboz belső hengere.
– Tökéletes hajtónyomaték! – bólintott a szomszédos asztalnál ülő úr, miközben egy újabb darabka süteményt emelt a szájához. – A mennyezeti áttétel visszacsatolja a tetőszerkezet Huzatkompenzációs Rendszerét. Mivel az Ön vállizma már szinkronban áll a hálózattal, a gőz nyomása közvetlenül a csarnok szellőzőit táplálja.
A pincér gőzölgő porcelánkiöntővel lépett az asztalhoz, de nem a csészébe öntött. A kiöntő csőrét a csigaorsó oldalán futó vájatba illesztette. Halk pisszenés kíséretében sűrű, bergamottillatú pára áramlott át a rézcsövön, és Henderson csészéjének aljáról tiszta, forró tea bugyogott fel, mintha maga a porcelán hozná létre a folyadékot.
– Semmi veszteség – jegyezte meg a pincér elégedetten. – Ön kinetikus energiát ad át a háznak, a hálózat pedig folyékony élvezetté alakítja a felesleget. Egyenlege jelenleg három deciliter tiszta előnyben áll.
Henderson megkönnyebbülten emelte szájához a csészét. A tea kitűnő volt, ám amikor letette, az asztal alatti rézáttétel halk pendüléssel feszült meg, és a padlóburkolat rézrostélya mögül egy apró, lepecsételt sárgaréz henger bukkant elő.