96/3. A lajstromozott porcelán — A díjmentes hőtovábbítás

Henderson nem fordította fel a csészét – elvégre egy úriember nem önti a kávéházi abroszra a forró feketeteát, még ha az sárgaréz alkatrészeket is mintáz. Ehelyett óvatosan visszatette a csészét a kistányérra, mire az asztal tölgyfa lapja halk, fémes pattanással nyugtázta az érintkezést.
A pincér halkan, kimérten felkuncogott.
– Látom, a tekintetes úr észrevette a lajstromszámot. Ne tessék aggódni, ez csupán a Garanciális Porcelánnyilvántartás bélyege. A városi hálózat így követi nyomon, hogy a rezgési energia melyik csészén keresztül távozik a lefolyókba.
– És ez... díjköteles? – kérdezte Henderson, miközben a szája széle óvatosan megvonaglott.
– Ellenkezőleg! – szórta a pincér a szakmai kedvességet. – Amennyiben a tisztelt vendég a teázás ideje alatt végig rákulcsolva tartja a csuklóját az asztal szélére épített rézkampóra, a fogyasztásért nemhogy nem kell fizetnie, de óránként négy krajcár hálózati visszatérítésre is jogosult. A keletkező nyomaték ugyanis a szomszédos pékség kemencéjét hajtja.
Henderson végignézett a kávéház közönségén. A sarkokban ülő úriemberek mind fegyelmezetten a tölgyfa asztalok szélébe kapaszkodtak bal kézzel, miközben a jobbjukkal kimérten, szinte gépiesen emelgették az apró kanalaikat. A látvány meglepően megnyugtató volt: senki sem állt kényszer alatt, csupán egy jól szervezett, megtakarítást eredményező közösségi kezdeményezésben vettek részt.
Lassan az asztalszéli rézkampó felé nyújtotta a kezét. A hideg fém érintése azonnal elnémította a csuklóján lévő szerkezet csikorgását, s a kávéház falaiban futó ütemes dobolás finom, meleg zümmögéssé szelídült.
A pincér elégedetten bólintott, majd letett egy kis papírcsíkot a teáskanna mellé.
– Egy apró alaki formaság, uram. A visszaigazoláshoz kérem, nyomja rá a hüvelykujját erre a kenőolajjal átitatott tuspárnára.