96/2. A rezgő kávéház — A hálózati illúzió

Mr. Henderson kényelmetlenül fészkelődött a tölgyfa széken. A kávéház falaiba és a padlódeszkákba lassan bekúszott az a szabályos, fémes ütem, amit a csuklóján lévő sárgaréz szerkezet diktált. A pincér mosolyogva közeledett, de a léptei már hajszálpontosan felvették a ritmust: lép-katt, lép-katt, mintha egy láthatatlan fogaskerék-áttétel mozgatná a térdét.
– Úgy látom, az úr már részesült az új Városi Akusztikai Szolgáltatásból – hajolt közelebb a pincér elegáns kimértséggel, s letett az asztalra egy kis sárgaréz szegélyű tálcát. – Nem kell nyugtalankodnia. Ez csupán a legújabb központi hálózati kalibráció. A középület-tulajdonosok felárat fizetnek azért, hogy az üzletükben a kávé pontosan négyszázhatvan rezgés alatt hűljön az optimális hőfokra.
Henderson megkönnyebbülten sóhajtott fel. A magyarázat meglepően ésszerűnek hangzott a modern kor technikai vívmányai között. Ha a jelenség csupán egy kényelmi szolgáltatás, akkor a csuklóján ketyegő fém puszta városi tartozék, nem pedig bilincs.
Elégedetten nyúlt a teáscsészéért, ám ahogy a szája elé emelte, a folyadék felszínén a fodrozódások nem kör alakban terjedtek ki, hanem apró, tökéletesen összezáródó fogaskerék-mintát formáztak. A csésze alján pedig egy apró, sárgarézből maratott sorozatszám villant meg a sötét teán keresztül.