95/3. A mentesítési kötelezettség — A helyreállított egyensúly

A toll hegye finom sercegéssel átfúrta a vastag pergament, amint a kalapos úr kanyarította az aláírását a tizenkettes melléklet aljára. A sárgaréz csipesz abban a pillanatban elengedte a csuklóját, ám mielőtt megkönnyebbülhetett volna, a padló deszkái közül vastag, jól megolajozott acélpántok pattantak ki, s precíz hatékonysággal rögzítették a bokáit.
– Gratulálok! – hajolt meg szívélyesen az antikvárius, miközben lezárta a főkönyvet. – A szinkronizáció sikeresen lezajlott, s a garanciális hajtóerő-átruházási záradék azonnal életbe lépett.
A pult melletti csapóajtó teátrális gőzsziszegéssel felpattant. A mélyből Mr. Henderson emelkedett ki egy rugós szerkezet tetején: térdei többé nem csikorogtak, ízületei olajozottan, könnyedén mozdultak. A gépezet teljes nyomatékterhelése szempillantás alatt az új előfizetőre hárult, aki döbbenten figyelte, ahogy saját jobb karja önálló életre kelve megragadja a pultból kiemelkedő sárgaréz kart, s ütemes forgatásba kezd.
Henderson elégedetten igazította meg a zakóját, hónapok óta először érezve a szabad mozgás elfeledett örömét. Átvette a pultról a mentesítési elismervényt, és a kijárat felé indult.
– Ne feledje, Mr. Henderson! – szólt utána mosolyogva a kereskedő. – A törzsvásárlói mentesítés pontosan hat hónapig érvényes. A következő sorkarbantartáshoz kérjük, hozza magával a csuklójára rögzített kis rézóra-szerkezetet is!
Henderson szórakozottan bólintott, majd kilépett a hűvös utcára. A boltajtó feletti harangjáték tiszta hangon megcsendült, miközben a szemközti gázlámpa üvege mögött egy apró, rézből öntött inga kezdett el baljós ritmusban kalimpálni.