95/2. A nyomatékminta — A díjmentes kalibráció

A sárgaréz csipesz meglepő gyengédséggel zárult a látogató csuklójára. A férfi elégedetten bólogatott, amikor a könyökében lévő finom csikorgás egyetlen tompa, fémes pattanással megszakadt. A fájdalomnak vagy a csikorgásnak nyoma sem volt, helyette kellemes, hűvös bizsergés futott végig a karján.
– Látja? Semmi ok az aggodalomra – mosolygott az antikvárius, és egy apró, rézfogantyús kart húzott meg a pult alatt. – A szerkezet csupán egy rövid nyomatékmintát vesz az ízületi mozgásból, hogy újrakalibrálhassa a zsebóra hajszálrugóját. Ez a garanciális diagnosztika sztenderd, teljesen veszélytelen eljárása.
A kalapos úr önelégülten elmosolyodott, miközben szabad kezével megigazította a gallérját. Úgy vélte, a vásárlói jogok érvényesítése még sosem volt ennyire kényelmes, különösen miután a kereskedő elejtett egy megjegyzést a húszszázalékos törzsvásárlói jóváírásról. Henderson eközben a pult mellett ütemesen zúgott; térdeinek kattogása sűrűbb ritmusra váltott, amint az új impulzus átfutott a padló alatti fogaskerekeken.
– És ez a vizsgálat meddig tart? – érdeklődött a vendég, miközben észrevette, hogy a jobb mutatóujja önálló életre kelve, apró, szabályos köröket ír le a levegőben.
– Csupán a regisztráció lezárásáig – válaszolta szívélyesen az antikvárius, és egy nehéz, bőrbe kötött főkönyvet fektetett a pult közepére. – Kérem, a szinkronizáció jóváhagyásához írja alá a tizenkettes számú mellékletet.
A férfi megragadta a felkínált tollat, ám a papírhoz érve a mennyezeti lámpa hirtelen felvillant, s a bolt sötét, lezárt sarkából egy eddig nem hallott, nehéz lánccsörrenés ütötte meg a fülét.