95/1. A csikorgó könyök — Az első garanciális átvizsgálás

Az antikvárius megnyerő, szakmai mosollyal fordult az érkező felé, miközben Henderson ütemes térdkattogása egyenletes, halk zümmögéssel látta el energiával a pult alatti számolóművet. Henderson szemei tágra nyíltak a döbbenettől, de az állkapcsát reteszelő fogaskerék miatt még egy elfojtott nyögést sem tudott kiadni magából.
– Jó napot kívánok – mormolta a jövevény, egy viseltes keménykalapot viselő úr, miközben gyanakodva forgatta a jobb csuklóját. – Úgy tűnik, a múlt héten vásárolt zsebóra óta a karom minden harmadik mozdulatnál finoman megszólal. Remélem, nem valami átvitelezési hiba.
– Egyáltalán nem, kedves uram! – biztosította az antikvárius, és készségesen előhúzott a pult alól egy frissen nyomtatott regisztrációs ívet. – Ez csupán a szokásos rezonanciás illeszkedés. A bolt szférájába lépve a szervezet természetes módon igyekszik felvenni a legközelebbi hálózati alkatrész alapbeállítását.
A látogató megkönnyebbülten sóhajtott, majd pillantása a pult mellett mozdulatlanul, de ütemesen rezonáló Hendersonra tévedt. Henderson mellényzsebében a kis rézkerék hajszálpontosan forgott, fenntartva a szinkront.
– Ő kicsoda? – kérdezte a kalapos úr. – Valami új típusú kirakatbábujuk?
– Ó, dehogy – legyintett az antikvárius mézesmázosan. – Ő a mi újonnan üzembe helyezett, főállású meghajtóegységünk. Teljes illetékmentességet élvez. Ha óhajtja, az ön könyökízületi karbantartását is felvezethetjük az ő nyomatékkontójára.
A jövevény szeme felcsillant a megtakarítás hallatán, és gyanútlanul a pult fölé nyújtotta a karját, ahová a mennyezetről ekkor egy finoman kidolgozott, sárgaréz csipesz ereszkedett alá.