94/9. A teljes szinkronizáció — A végleges mentesítés

A feszülő rézlánc a sötétből egy hatalmas, polírozott sárgaréz táblát emelt a magasba, közvetlenül az antikvárius pultja fölé. Henderson megpróbált hátralépni, de a jobb karja önkéntelenül rándult egyet, s a mozdulat nyomán a lánc még egy fogásnyit húzott a nehéz szerkezeten.
– Á, megérkezett a mentesítési határozat – bólintott elégedetten az antikvárius, és pápaszemét igazgatva feltekintett a mennyezet alól aláereszkedő táblára. – Gratulálok, Mr. Henderson. Ön maradéktalanul teljesítette a karbantartási kötelezettség valamennyi lépcsőfokát.
– Ez azt jelenti, hogy szabad vagyok? – kérdezte Henderson szaggatottan, miközben a bal térde ütemesen kattogott a padlódeszkákon, folyamatos energiát táplálva a fő csigaorsóba. – Nincs több illeték? Nincs több váratlan pótdíj?
– Pénzbeli kötelezettségei a mai naptól megszűntek – igazította ki az antikvárius száraz, hűvös mosollyal. – A mentesítési szabályzat értelmében a tökéletesen beolajozott, hálózatba kapcsolt alkatrészek nem ügyfelek többé, hanem infrastruktúra. Ön mától az antikvárium hivatalos, állandó hajtóműve. A díjakat levontuk az önállóságából.
Henderson szája tátva maradt, de válaszolni már nem tudott: a mellényzsebében forgó fogaskerék szigorú precizitással reteszelte a gégefőjét, valahányszor a bolt faliórája másodpercet lépett. A mozgása most már tökéletesen gördülékeny volt, és teljesen néma.
A boltajtó feletti kis rézharang ekkor halkan megcsendült. Egy új látogató lépett be a félhomályba, s a küszöbön állva gyanakodva dörzsölte a jobb könyökét, amelyből halk, fémes csikorgás hallatszott.