94/8. A kenőolajos fiola — A karbantartási kötelezettség

Mr. Henderson nem habozott sokáig, hiszen a bal térde újabb, fém a fémen csikorgó hanggal emlékeztette a mulasztás következményeire. Átvette az olajos kendőt a rézketrec nyílásán keresztül, miközben az antikvárius már egy újabb nyomtatványt illesztett a pult szélére, készen arra, hogy bejegyezze a rendkívüli kopási pótlékot.
A kendő nehéz, sűrű gépzsírszagot árasztott. Henderson óvatosan a mellényzsebéhez érintette a textilt, ahol a fogaskerék pereme halkan sursogott a szövet alatt. Amint a sűrű, sárgás olaj átitatta a posztót és elérte a rejtett rézfogakat, a térdében lévő feszülés azonnal enyhült. A kattogás halkabbá, szinte ritmikussá szelídült, akár egy precíz zsebóra ketyegése.
– Kiváló – jegyezte meg az antikvárius, és fel sem nézve a papírjaiból, lepecsételte a karbantartási lapot. – Az egyéni kenési intervallum sikeresen regisztrálva. Felhívom a figyelmét, hogy az önálló gépzsír-vételezés tilos, kizárólag a hivatalosan hitelesített keveréket fogadjuk el.
Henderson a nadrágja szárára pillantott, ahol a szövet alatt apró, szimmetrikus domborulatok jelölték a belső áttételeket. Amikor tenni próbált egy lépést a kijárat felé, meglepődve tapasztalta, hogy a jobb könyöke önkéntelenül visszahúzódott: a mozgása most már nemcsak a saját lábait, hanem a háttérben álló nagy sárgaréz csigaorsót is forgatta.
A bolt csendjében ekkor hirtelen egy mély, fémes kondulás visszhangzott a hátsó szoba felől. Nem az óra ütött, hanem a mennyezetből alácsüngő, finom rézlánc feszült meg hirtelen, mintha valami súlyos tárgyat húznának felfelé a sötétben.