94/7. A beépített fogaskerék — A belső áttétel

Henderson megérintette a mellényzsebét, ahol a rézfogaskerék melegen, magabiztosan lüktetett. A kattogás nem a szövetet dörzsölte, hanem mélyebbről, a bordái mögül visszhangzott, mintha a tüdeje kapott volna egy apró, precíz segédhajtást.
Az üvegkalitka mögött az antikvárius elégedetten bólintott, majd egy hosszú, rézfúvókás tollal csipetnyi grafitport fújt a két elválasztó üveglap közé. A finom, fekete por azonnal mintázatba rendeződött: egy teljes, többállomásos áttételi rajzot formázott, amelynek középpontjában egy ismerős fogaskerék állt.
– A próbaüzem sikeresen lezárult – szólalt meg az antikvárius, s hangja most meglepően tisztán, gőzszisszenés nélkül zengett. – Az Ön belső nyomatéka immár közvetlenül táplálja a hátsó szoba központi tengelyét. Ezért a dinamikus hozzájárulásért semmilyen különpótlékot nem számítunk fel.
Henderson tenni akart egy lépést az ajtó felé, de a bal lába nem a megszokott ívben mozdult: a térde egy határozott, mechanikus kattanással lendült előre, pontosan abban a pillanatban, amikor a zsebében lévő szerkezet átugrott a következő fogra. A járása elképesztően egyenletessé és hatékonnyá vált.
Az antikvárius a pult alól előhúzott egy kis, olajos kendőt, s kinyújtotta a rézketrec nyílásán.
– A rendszeres kenés természetesen az üzemeltető kötelessége – mondta szárazon. – A tengelycsikorgás ugyanis zajszennyezési és állagromlási bírságot von maga után.