94/6. Az időtlenségi illeték — A mozdulatlan hatékonyság

Az inga mozdulatlansága nem az idő megállását jelezte, hanem a bürokratikus hatékonyság legfelsőbb fokát: a mulasztásmentes állapotot. Ha nem telt idő, nem keletkezhetett késedelem sem, így a gépezet késedelmi kamat helyett azonnali időmegtakarítási átalányt vetett ki.
Mr. Henderson karja – mint egy precíziós óramű önálló alkatrésze – szinte repült a lapok felett. A töltőtoll rézhegye sötétkék barázdákat vájt a merített papírba, zokszó nélkül regisztrálva a következő három negyedév leltári hiányait, a jövőbeli betegszabadságokat és a megelőlegezett túlórák elszámolását.
Az üvegkalitka mögött az antikvárius lassan megtörölte zöld lencséjét, s egy újabb, hajszálvékony kártyát csúsztatott a megfigyelőnyílásba: „Időtlenségi pótdíj: a nem múló másodpercek állagmegóvási illetéke.”
Henderson szólni akart, de a gép a hangterjedést is felfüggesztette a költségcsökkentés jegyében. A szoba levegője sűrűvé vált, mintha maga a bürokrácia szilárdult volna meg a falak között.
A főkönyv utolsó lapja is betelt. A szerkezet ekkor végre elengedte a csuklóját, s halk gőzszisszenéssel egy vékony, rézszegélyes borítékot lökött ki. Benne egy apró, csiszolt fogaskerék pihent, amelyre Henderson saját névjegye volt gravírozva.
Amikor a zsebébe süllyesztette, a mellénye alól finom, ritmikus kattogás horkant fel – pontosan abban a tempóban, ahogyan az imént a faliinga megállt.