94/5. A jövőbeli táppénz — A preventív elszámolás

Mr. Henderson nem teketóriázott tovább. Ha a gép a jövőt számlázta ki, akkor a jövőbeli bejegyzéseket kellett megváltoztatnia. A kitolt ezüstözött fiók szélén egy finom kimunkálású, rézhegyű töltőtoll pihent, csőrén egyetlen kövér, fekete tintacseppel.
– Ha a holnapi mulasztásért ma büntetnek, holnap hivatalosan betegszabadságon leszek – morogta Henderson, s határozott mozdulattal a főkönyv még szűz lapjára lendítette a tollat. Előrelátóan beírta: „Tervezett üzemszünet, egészségügyi indok.”
A tintacsepp még fel sem szívódott a merített papíron, amikor a szerkezet mélyéből fémes csikorgás hallatszott. A sárgaréz kar magától rándult egyet, s a számlálótárcsa olyan sebesen pörgött fel, hogy a számok egyetlen zöldes csíkká mosódtak össze. A pneuma-csőből egy vörös pecséttel ellátott, vastag kartonlap vágódott ki, egyenesen Henderson mellkasának.
„Előzetes táppénz-jogosulatlansági bírság és helyettesítési pótdíj” – állt a fejlécben.
Az üvegkalitka mögött a volt antikvárius szomorú mosollyal mutatott fel egy újabb cédulát a lencsén át: „A gép a hiányzást is túlóraként könyveli el.”
Henderson érezte, ahogy a bal csuklóján a szíj meglazul. A mechanika nem korlátozni akarta többé, hanem átvette a kézmozdulatait: a karja magától lendült a főkönyv fölé, hogy bejegyezze a jövő heti túlórák elszámolását.
A szoba sarkában álló, eddig egyenletesen kattogó inga ekkor hirtelen megállt a levegőben.