94/4. A holnapi leltár — A megelőlegezett elszámolás

Mr. Henderson ujja közt szinte ráégve száradt meg a friss tinta. A holnapi keltezésű kártya alján egyetlen precíz, bürokratikus mondat állt: „Tulajdonosi csőd és előzetes teljesítményhiány miatti pótdíj.”
– Ez képtelenség! – sziszegte Henderson, miközben bal keze gépiesen, az ingamozgást követve tovább rángatta a sárgaréz kart. – Hogy számlázhatna le valamit a gép, amit még el sem követtem?
Az üvegkalitka mögött csücsülő volt antikvárius idegesen megkopogtatta az üvegfalat, majd egy apró cédulát szorított a lencséhez, amelyre szaggatott, reszketeg betűkkel annyit firkált: „A gép nem jósol. Számol.”
A rézszekrény gyomrából vészjósló gőzszisszenés hallatszott, s a belső fogaskerekek őrült vágtába kezdtek. A számlálótárcsa zöld számai hirtelen irájt váltottak, s nem csökkentek, hanem felgyorsulva pörögtek előre. A pneuma-cső egymás után köpte ki a jövő heti elszámolási kártyákat, s mindegyiken ott virított Henderson saját, bal kezes kézjegye.
– Ha a holnapi munkámat már most kamatostul terheli, akkor a maival eleve lemaradásban vagyok! – döbbent rá Henderson. A pánik átvette az uralmat a mozdulatai felett.
A falból ekkor egy új, ezüstözött fiók tolódott ki, s benne egy vaskos, még üres főkönyv nyílt ki, amelynek lapjait láthatatlan kéz kezdte el pörgetni.