94/3. A bal kéz írása — A párhuzamos elszámolás

Mr. Henderson pillanatnyi habozás nélkül átrakta a sárgaréz kar markolatát a bal kezébe, míg a jobbjával a nehéz, tintával teli réztollért nyúlt. A kar ritmikus löketei egyetlen másodpercre sem lassulhattak, hiszen a fali számláló számlapja vészjóslóan villant fel, amint az ingamozgás frekvenciája alig egy hajszálnyit megbicsaklott.
Az első kartonkártya átszúrása és körmölése közben Henderson igyekezett figyelmen kívül hagyni a vállában és könyökében futótűzként terjedő görcsöt. Az üvegkalitka kényelméből figyelő antikvárius megértő, halk bólintással kísérte a kétségbeesett igyekezetet. Úgy tűnt, a volt tulajdonos pontosan tudta, mennyire fárasztó a bürokratikus fizikai munka, s mélyen együttérzett utódjával, miközben kényelmesebbre igazította a bársonypárnáját.
Ahogy Henderson az első száz kártya végére ért, a pneuma-cső elégedett csettintéssel szívta be a feldolgozott köteget. A számlálótárcsa zöld számai valóban csökkenni kezdtek, látszólag igazolva a teljesítményalapú mentesítés hatékonyságát. Egyetlen apró, bosszantó részlet zavarta csak meg az elszántságát: a lajstromozott tételek között az antikvárium korábbi, rejtélyes módon nyomuk veszett értékbecslőinek neveire bukkant.
Ekkor a fali rézszekrény mélyén halk, ezüstös csengő zördült meg, s az összehasonlító nyilvántartás rekeszéből egy teljesen friss, még száradó tintájú kártya csúszott ki. A saját kézírása állt rajta, a holnapi dátummal.