94/2. A lendkerék ritmusa — A teljesítményalapú mentesítés

Mr. Henderson két kézzel ragadta meg a hűvös sárgaréz kart, miközben a fali számlálótárcsák éles kattanással elindították az első tulajdonosi munkaórát. A pneuma-cső halk sziszegéssel újabb rézhengerelt papírcsíkot dobott ki, amely közvetlenül a mellkasára tapadt: „Minőségi Üzemeltetési Bónusz: a percenkénti nyolcvan szabályos ingalendítés öt százalékos kamatkedvezményre jogosít.”
Henderson összeszorította a fogát, és ritmikus nyomásgyakorlásba kezdett. A mechanika meglepően simán járt; a fogaskerekek mély, megnyugtató zümmögése feltöltötte a hátsó szoba levegőjét. A számláló mutatója lassan elindult lefelé, a kiadások rovatban szereplő számok pedig biztatóan csökkenni kezdtek. Henderson arcán halvány, diadalmas mosoly jelent meg. Arra gondolt, ha elég szorgalmasan pumpálja a rendszert, talán már késő délutánra teljesen nullázhatja az adminisztratív illetékeket.
Az üvegkalitka mögött a leltározott antikvárius kényelmesen hátradőlt, s egy apró, bársony borítású díszpárnát igazított a feje alá. Szemlátomást cseppet sem zavarta, hogy műtárgyként nem gyakorolhatja a döntéshozói jogkört – a tulajdonosi felelősségmentesség láthatóan igen jót tett a vérnyomásának.
Ekkor a padlólemez halk csikorgással megnyílt Henderson lába előtt, és egy rézszegélyes doboz emelkedett ki a mélyből. A dobozban ezer darab üres, perforálandó kartonkártya és egy tintával feltöltött réztoll várt rá. A fali beszélőcső udvarias köhögéssel kísérve újra megszólalt:
– A mechanikus erőforrás-hozzájárulást sikeresen regisztráltuk. Kérjük, a kar egyidejű ingamozgásban tartása mellett kezdje meg az elmúlt évszázad kézírásos lajstromainak manuális adategyeztetését.