92/8. A regisztrálóóra mutatója — A hatékonysági végkifejlet

Henderson megkönnyebbülten elmosolyodott, s míg lábai gépiesen folytatták a két rézketrec közötti ritmikus lendülést, kíváncsian hajolt a leereszkedő üvegtartályos szerkezet felé. Arra számított, hogy a mechanikus mutatók a felhalmozott pótdíjak azonnali lenullázását jelzik majd. A műszer belsejében csikorgó fogaskerekek indultak be, majd egy sárgaréz csúszda alján halk pattanással kigördült egy vörös viasszal lepecsételt, miniatűr papírkártya.
Henderson a lendület csúcsán ügyesen elkapta a szelvényt, és a folyamatos ingamozgás közben a mennyezeti lámpa fénye felé tartotta. A finom gót betűs szöveg nem a tartozás törlését igazolta, hanem a Megfelelőségi Főosztály jogerős határozatát tartalmazta: a mentesítési szabályzat értelmében a gépi meghajtásban részt vevő alanyok automatikusan átminősülnek a szerkezet beépített hajtóalkatrészévé.
A mosoly ráfagyott az arcára. A szabályzat valóban törölte a túltermelési és nyomatékáthárítási díjakat, ám kizárólag azért, mert egy fogaskeréknek nem lehet magántartozása. A gép nem büntette többé — csupán végleg a saját alkatrészévé nyilvánította, amelynek üzemelési ideje határozatlan időre meghosszabbodott.
Az öntöttvas lendkerék egy utolsó, fémes kattanással reteszelődött a mennyezeten, a rézketrecek pedig szorosan ráidomultak Henderson cipőjére. A mozgás immár megállíthatatlanná vált. A sötét csőrendszer mélyén ekkor egy távoli, ismeretlen fémretesz mozdult meg, és a szomszédos antikvárium felől egy apró, rézből öntött kulcs hullott a poros padlóra.