92/1. A bejegyzett tartozék — A számlap árnyéka

A sötétség nem volt teljesen néma. A nehéz rézinga szabályos kattogása mögött finom, fogaskerekes zümmögés támadt, mintha maga a páncélterem kezdett volna lassan lélegezni. Mr. Henderson óvatosan megpróbálta megemelni a jobb lábát, de a cipőjét rögzítő fémszerkezet megingathatatlanul tartotta a padlólemezhez.
– Hahó! – kiáltott a sötétbe szaggatottan. – Ez nyilvánvaló bürokratikus tévedés! Én adófizető állampolgár vagyok, nem egy óralánc!
A válasz nem késlekedett. A hűvös rézfalból kis gördülő tálca csúszott elő, amelyen egy apró, petróleummal teli mécses és egy tenyérnyi, bőrkötésű füzetke pihent. A borítóján finom aranyozással ez állt: Kezelési útmutató a 404-es számú zsebóra-tartozékhoz.
Henderson reszkető ujjakkal nyitotta ki a könyvecskét a mécses halvány fényénél. Az első oldal szigorú utasításokat tartalmazott: a tartozék köteles óránként pontosan kétszer áthelyezni a testsúlyát a bal lábára, hogy a mechanikus inga tartószála ne vetemedjen meg. Minden mulasztás állagromlásnak minősül.
A férfi nyelt egyet, majd az ösztönös félelemtől hajtva balra döntötte a csípőjét. A szerkezet a lába alatt elégedett, halk kattanással nyugtázta a súlyponteltolódást.
Ekkor a mélységből hirtelen egy rézharang tompa, hűvös kondulása csapott fel, amit egy sárgaréz csőből kiáramló, jellegzetes huzat követett.