90/5. A réztáblás csigalépcső — A mélységi leltár

Mr. Henderson a nadrágja szárát szorosan a bokájára tekerte, nehogy fennakadjon a szűk nyílás élein. A réztábla felirata kimérten és udvariasan tájékoztatta a látogatót: „Kérjük, a lépcsőfokokat a saját tömegének megfelelő ütemben használja. A túl gyors leereszkedés ingadozást okozhat a szintenkénti értékbecslésben.”
Henderson óvatosan rálépett az első, jéghideg fémfokra. A szerkezet meg sem nyikkant alatta, de minden egyes lépésénél a falból tompa, számszerű kattanások hallatszottak. Úgy tűnt, a lépcső nem csupán lefelé vezetett, hanem folyamatosan mérte a testtömegét és a haladási sebességét. Henderson félúton megállt, hogy megtörölje izzadt homlokát. A sós pára sűrű volt, mint a leves, a mélyből pedig halk gépi zümmögés szűrődött fel.
„Megnyugtató” – gondolta magában Henderson. Ha a gép pontosan regisztrálja a leereszkedést, az nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a lent található széfben személyre szabott átvételi elismervény várja. Az apja zsebórája biztosan ott lapul egy bársonnyal bélelt rekeszben, készen arra, hogy a sűrűségi illeték kiegyenlítése után visszakerüljön a mellényzsebébe.
A huszonnegyedik lépcsőfoknál a falba vájt fülkében egy sárgaréz számláló ugrott egyet. A mutató a „Vagyonállag: Nulla” feliratra bökött.
Henderson megtorpant. A lépcső legalján egy vastag, vízhatlan üvegajtó derengelt a homályban, amely mögött zöldes félhomályban lebegő, nehéz rézketrecek sorakoztak.