90/4. Az üvegtartályos mérleg — A sűrűségi korrekció

A dübörgés ütemére megremegtek a falba süllyesztett rézcsövek. Mr. Henderson reszkető ujjakkal kiemelte a horganyzott fiókból a buborékoló üveghengert. A sötét, szurokszerű folyadék tetején apró, számozott rézgolyók lebegtek, mint egy félresikerült laboratóriumi kísérletben.
– A korrekciós hidrométer használata kötelező – harsant fel ismét a tölcsér fémhangja. – Amennyiben a látogató a sűrűségi szintet a négyes jelzésig emeli, a rendszer újraértékeli az apai zsebóra fajsúlyát.
Henderson megkönnyebbülten sóhajtott fel. Szóval csupán egy apró, technikai kiigazításról volt szó! A pult szélén talált egy tölcséres torkolatú sárgaréz szelepet, és óvatosan, cseppenként adagolni kezdte a sűrű folyadékot. A rézgolyók egyenként merültek el a sötét anyagban, miközben a sárga jelzőfény szapora villogásba kezdett.
Amikor az utolsó csepp is eltűnt a nyílásban, a gépezet nem az órát dobta ki, hanem éles cuppanással elnyelte magát a szelepet is. A padló rézszegélye mentén finom gőzsugár csapott fel, és Henderson lába alatt hirtelen egy nehéz, félköríves csapóajtó pattant ki.
A mélyből hideg, sós levegő áramlott fel, és egy alászálló csigalépcső tetején kis, réztáblás felirat villant meg a sötétben.