90/3. A pneumatikus elnyelő — A sűrűségi félreértés

A pneumatikus cső cuppanó hang kíséretében szippantotta be a felkínált rézkulcsot. Henderson elégedetten dörzsölte össze a tenyerét, és a pult nyílására szegezte a tekintetét. A családi zsebóra visszatérte már csupán másodpercek kérdése volt – legalábbis a józan ész és a cserekereskedelem írott szabályai szerint.
A sárgaréz hangszóróból azonban nem az óra ketyegése hallatszott, hanem egy éles, fém a fémen csikorgó hang. A fal mögött nehéz fogaskerekek lódultak meg, majd a szerkezetből halk hidraulikus sziszegés áradt ki.
– A felkínált tárgy fajsúlya kilenc egész négytized százalékkal eltér a mintától – közölte a száraz hang a tölcsérből. – A puszta tömegegyezés önmagában nem elegendő a barometrikus egyensúly fenntartásához. A rézkulcs térfogata túl kicsi, így a felette átáramló sógőz felhajtóereje drasztikusan csökkent.
Henderson torka összeszorult, homlokán hideg izzadságcsepp jelent meg.
– De hát… nehéz! – nyögte ki szaggatottan, miközben a zsebéhez kapott. – Ott van még három érme is! Cseréljünk!
– A csereügylet első szakasza lezárult – válaszolta a gépi irattáros közönyösen. – A beadott kulcsot a rendszer automatikusan beszámította a magánsziget alsó rögzítőmechanizmusának feláraként. Az apai zsebóra továbbra is a sziget stabilitási letétjében marad.
A pult alól ekkor egy keskeny, horganyzott fémfiók lökődött ki. Nem az óra feküdt benne, hanem egy olajos rézláncon függő üveghenger, amelyben sűrű, sötét folyadék buborékolt. A cső feletti falon pedig felgyulladt egy éles, sárga jelzőfény, miközben a raktár mélyéből nehéz, ütemes dübörgés indult meg.