89/4. A lepecsételt hengeres eljárás — A kiemelési illeték

Mr. Henderson hideg fémhideget érzett a tenyerén, ahogy a nehéz hengert átsegítette a rézszegély felett. A kis magánsziget veszélyesen megbillent a váratlan súly alatt, a mélységből pedig elfojtott fogaskerék-kattogás hallatszott. A férfi szeme tágra nyílt a rémülettől, de a hatósági eljárástól való félelemnél erősebbnek bizonyult a kíváncsiság: hüvelykujjával határozottan lepattintotta a henger tetejét lezáró vörös viaszpecsétet.
A tartályból nem porlepte levéltári irat állt ki, hanem egy polírozott sárgaréz hajtókar és egy apró szellőzőnyílás, melyből száraz, levendulaszagú meleg air áramlott fel. Henderson, fülemögé rejtett ceruzáját megszorítva, tétován megtekerte a fogantyút. A szerkezet mélyén vékony, fémes dallam csendült fel, s a henger oldalán lévő résből finoman perforált papírcsík türemkedett ki.
A gépelt felirat rendkívül szűkszavú volt: a gőzáramlási akadálymentesítés sikeresen megtörtént, a kiemelési és szállítási illeték pedig a helyszínen azonnal esedékes. Mire Henderson felfoghatta volna a sorok jelentését, a sárgaréz póklábú szerkezet villámgyorsan mozdult. Hosszú, rugós csápja behatolt a férfi mellényzsebébe, és egyetlen határozott rántással kikapta onnan az apai örökségből maradt zsebórát.
A zsákmány azonnal eltűnt a fémhenger nyitott szájában, amely fémes csattanással reteszelődött vissza. A vastag kenderkötél megrándult, s a nehéz tartály a pókkal együtt nekilendült, majd nyomtalanul elmerült a szürke gőzsűrűségben. Henderson dermedten állt a lecsiszolt peremen; lába előtt csupán egy apró, rézből öntött kulcs hevert, miközben a mélységből méltóságteljesen ketyegni kezdett a saját órája.