89/2. A levéltári tévedés — A légellenállási záradék

Mr. Henderson finoman, csupán két ujjbeggyel nyúlt a billegő réz postaláda fedeléhez. Ügyelt rá, hogy a könyöke egyetlen milliméterrel se lépje át a magánterülete fölötti képzeletbeli határvonalat, mert tudta, hogy a városszerkezet légi behajtói a legkisebb légtérsértést is azonnal kiszámláznák. A láda mélyén egy hajtogatott, viaszpecsétes pergamen lapult.
A dokumentum nem azonnali aranypénz-befizetésről szólt, amint azt Henderson első dühében feltételezte. A telekkönyvi hivatal finom megfogalmazása szerint a tizenkét hüvelykes rézsziget tulajdonosa mentesül a készpénzes adók alól, amennyiben az ingatlan alapterülete eléri a törvényben előírt minimális autonóm földfelszínt. Henderson megkönnyebbülten sóhajtott fel: a lába alatti fémlemez pontosan akkora volt, amekkoráért kifizette az utolsó fillérjét is.
A pergamen alján azonban egy apró betűs záradék csillogott. Eszerint a magánsziget felületi érdessége miatt keletkező mikroszkopikus légörvények kárt okoznak a város gőzfűtésű felhajtóerejében. A hatóság ezért nem pénzt, hanem szerkezeti egyensúlyi korrekciót követelt: Henderson köteles volt lecsiszolni a rézlap széléből két hüvelyket a légellenállás csökkentésére.
Henderson tekintete a lába alatt örvénylő sűrű, szürkés gőzre tévedt, ahol a város mélyben robogó fogaskerekei tompa morajjal forgatták a világot. Ha lecsiszol két hüvelyket, a cipője már nem fér el a megmaradt felületen. A mélység felől ekkor halk, fémmentes kaparászás hallatszott, mintha valami apró, mechanikus lény próbálna megkapaszkodni a rézoszlop oldalán.