88/6. A kisajátított rézszegély — Az ingatlanfejlesztési végkifejlet

Mr. Henderson nem habozott tovább. Belső zsebéből kihúzta az összes nedves, gyűrött nyugtát, amit az utca minden egyes lépésénél és gőzkitörésénél gyűjtött össze, majd egyetlen marékkal a kiemelkedő réz mérlegkar csészéjébe szórta.
A finom szerkezet halk nyikorgással megbillent. A sárgaréz mutató lassan végigsiklott a kalibrált skálán, miközben a tisztviselő szigorú tekintettel méricskélte a papírtömeget. A sós gőz egy pillanatra elült, és a miniatűr világítótorony fénysugara pontosan a mérleg nyelvére vetült.
– Rendkívüli – mondta a tisztviselő száraz, kimért hangon, miközben ceruzájával gyors számításokat végzett a faírótáblán. – A befizetett illetékek, áthaladási díjak és zátonymentesítési átalányok együttes fajsúlya hajszálpontosan megegyezik e járdaszakasz önköltségi értékével. Ön maradéktalanul megvásárolta a talpa alatti tizenkét hüvelykes rézszegélyt.
Henderson megkönnyebbülten sóhajtott fel, és már tenni akart egy lépést előre, ám a férfi intett.
– Sajnálatos módon önnek egyetlen fillérje sem maradt a szomszédos szegély használatára – tette hozzá a tisztviselő, miközben gondosan elcsomagolta a mérleget. – Így az ön tulajdonát képező tizenkét hüvelyk kivételével a városszerkezet most továbbhalad.
A fogaskerekek elvisíttották magukat, a környező házfalak és járdadarabok simán elcsúsztak a sötétbe, egyetlen mozdulatlan rézszigeten hagyva Hendersont a tátongó mélység felett.
A távolból egy újabb, rozsdás rézharang tompa kondulása csapódott át a sűrűsödő ködön.