88/5. A lelakatolt csapóajtó — A zátonymentesítési átalány

Mr. Henderson megpróbált óvatosan oldalra lépni a megállt rézszegélyről, ám a matrózsapkás tisztviselő egyetlen kimért kézmozdulattal útját állta. A férfi zsebéből egy rézbevonatú síp került elő, amellyel éles, száraz hangot csalt ki a sűrűsödő ködből.
– A szárazföldi zátonyövezet elhagyása kizárólag érvényes merülési engedéllyel vagy a zátonymentesítési átalány megfizetésével lehetséges – jelentette ki a tisztviselő, miközben a lelakatolt csapóajtó zárjába egy súlyos, sárgaréz kulcsot illesztett. – Amennyiben nem rendelkezik horgonyzási illetékkel, a mechanika kénytelen a járdaszint alá süllyeszteni a szabálytalanul veszteglő járművet.
Henderson a kabátja belső zsebébe nyúlt, de ujjai csak a korábbi nyugták nedves papírcsíkjaiba ütköztek. A lába alatt lévő csapóajtó ekkor megremegett, és a lakat kattanás nélkül szétnyílt. A résből nem sötétség, hanem éles, sós gőzsugár csapott fel, amely azonnal beborította a férfi cipőjét egy finom, fehér sóréteggel.
A tisztviselő elégedetten bólintott, majd egy kis faírótáblát nyújtott át a gőzön keresztül.
– A sólerakódás súlya meghaladja a megengedett fedélzeti terhelést – mondta teljesen szárazon. – Kérem, igazolja a rakomány fajsúlyát, mielőtt a lejáró teljesen megnyílik.
Henderson felnézett: a miniatűr világítótorony forgó lencséje most nem a mellkasát, hanem a csapóajtó réséből lassan kiemelkedő réz mérlegkart világította meg.