88/3. A rézszegélyes haladás — A rugalmas egyenleg

Mr. Henderson feltűnően lassan nyúlt a mellényzsebébe. Nem volt ínyére a nyílt színi zsarolás, de a két hüvelykes szintkülönbség a jobb sarka alatt felettébb méltatlan, sántító tartást kölcsönzött neki. Kihalászott két rézgarast, és bosszúsan bedobta őket a ketyegő gázoszlop sárgaréz nyílásába.
A szerkezet elégedetten csörrent, majd mély, hidraulikus morajlással visszalökte a megsüllyedt macskakövet a járda szintjére. Henderson megkönnyebbülten sóhajtott, és tenni próbált egy határozott lépést előre – ám a következő kő azonnal tompa csattanással süllyedt le, pontosan két hüvelykkel.
– Á, a türelmetlenség felára! – bólogatott elismerően az ellenőr, miközben kis jegyzőkönyvet csapott fel a rézgombos kabátja alatt. – A megszakítás nélküli haladásért a városszerkezeti törvényhatóság másfélszeres szorzót alkalmaz. Ha a szegélykő mentén, egyensúlyozva halad, az nem minősül felületi kőnyomásnak, így féláron megúszhatja.
Henderson gyanakvóan méregette a járda szélén húzódó, keskeny sárgaréz szegélyt. Úgy tűnt, az Antikvárius földalatti mechanikája a teljes utcát egyetlen óriási, számlázó lemezjátszóvá alakította. Óvatosan áthelyezte a súlyát a rézszegélyre, mint egy vonakodó drótkötéltáncos. A fémcsík nem süllyedt le, sőt, finom, rugalmas lendülettel lassan elindult vele előre a sarok felé.
A szomszédos kirakat üvegéből azonban tompa zümmögés hallatszott: a lába alatti rézlemez apró fogaskerekeket forgatott az utca alatti sötétségben, és a legközelebbi csatornanyílásból hirtelen nedves, sós tengeri pára csapott fel.