88/1. A kattanó macskakő — A talajmenti számlázás

Mr. Henderson mélyet sóhajtott, majd előszedte a kért egy shilling hat pennyt, és a csiszolt pultra helyezte. Az Antikvárius egyetlen kecses mozdulattal söpörte be a pénzeket a fiókba, miközben a bolt nehéz tölgyfa ajtaját már ki is nyitotta a távozó vendég előtt.
– A kellemetlenségekért elnézését kérem, Mr. Henderson. A járdaszint alatti mechanika kalibrálása időnként váratlan nyomásingadozást vált ki a teáskannákból – búcsúzott hűvös eleganciával az üzletvezető.
Henderson nem válaszolt. Megkönnyebbülten lépett ki a napsütötte utcára, ahol a péksegéd talicskája éppen áthaladt azon a bizonyos macskakövön, amely alatt az éles kattanás hallatszott. Ahogy a nehéz faabroncs átgördült a szürke kövön, a járdaszegélybe süllyesztett, csiszolt rézlemez mögött egy apró mechanikus számkerék fordult egyet: 00042.
A levegőben semmiféle tengeri sós pára nem érződött, csupán a friss veknik és a kialvó gázlámpák megszokott szaga terjengett. Henderson mélyet lélegzett, megigazította a kalapját, és elindult a szomszédos sarok felé. Ám ahogy lépkedett, a macskakövek leheletnyit benyomódtak a csizmája alatt, mintha az egész utca egy gépies rugórendszeren lebegne.
A sarkon álló gáznyomásszabályozó oszlop oldalán egy apró, sárgaréz bedobónyílás csillant meg, amelyből finom, ritmikus ketyegés szűrődött ki.