87/2. A selyem csillapító — A nyomáskiegyenlítő tévedés

Henderson megköszörülte a torkát, majd vonakodva meglazította, s végül levette finom selyemnyakkendőjét. A textil lágyan simult az Antikvárius csontos ujjai köré, aki meglepő szakszerűséggel tekerte azt a pult alatt sistergő rézszelep szárára.
– A tiszta selyem fajlagos rugalmassága elengedhetetlen a hidrosztatikai csillapításhoz – magyarázta az öregúr halk, töredezett hangon, miközben egy kis sárgaréz kulccsal megszorította a csomót. – A tengeralatti nyomás ingadozása különben összenyomná a szalon válaszfalait, ami komoly tétel lenne az állagmegóvási illetékben.
Henderson értetlenül figyelte, ahogy a drága ruhadarab lassan magába szívta a szelepből szivárgó kékes folyadékot, és üvegszerűen megkeményedett.
– Ez azt jelenti, hogy a nyakkendőm mostantól a szerkezet részét képezi? – kérdezte halk, rekedtes hangon.
– Kizárólag ideiglenes mérőetalonként szolgál – igazította meg pápaszemét az Antikvárius. – Bár a fonal sűrűsége alapján úgy tűnik, Ön jelentősen túllépte a megengedett felületi feszültséget. Ezt a korrekciót a következő nyugtán muszáj lesz kiegyenlítenünk.
A pult mélyéből ekkor éles, fémes kattanás visszhangzott, s a selyemmel bevont szelep mögül apró, felhúzható réz doboz fordult ki a fényre, halk, monoton zümmögéssel.