87/1. A világító hitelesítők — A fajsúlyos kiegyenlítés

Henderson megtörölte nedves homlokát, s értetlenül figyelte, ahogy a kis világító rákok fegyelmezett sorokban masíroztak be a mérleg sárgaréz tálcájára. A serpenyő azonnal megbillent, s a falból kiugró apró számlálóhenger halk kattanások kíséretében újabb számsort pörgetett ki.
– Ez elképesztő – mondta Henderson, miközben igyekezett nem rálépni egy kóbor rákra. – Most már a tengeri fauna jelenlétét is kiszámlázza nekem?
– Korántsem – válaszolta az Antikvárius végtelen türelemmel, s egy finom csipesszel kiemelte a legkisebb páncélost. – Ők a helyi közigazgatás hitelesítői. Tengeralatti horgonyzáskor a felhajtóerő csökkenti a szalon saját tömegét, így az illeték nem a súlyon, hanem a kiszorított víztömegen alapul. A rákok csupán a fajsúlyt ellenőrzik.
Henderson a pult tövében felgyülemlő sós tócsára pillantott, ahonnan egy apró sárgaréz buborékfújó szerkezet emelkedett ki. A gép tökéletes gömbölyű buborékokat eregetett, melyek ahelyett, hogy elszálltak volna, nehézkesen a padlóra hulltak, s fémes koppanással szétpattantak.
– Gondolom, a búvárok óradíja még nem szerepel a tételsorban – jegyezte meg Henderson fanyarul.
– Az külön kategória lenne – bicentett az Antikvárius, miközben felhúzott egy recés tekerőkart a pult oldalán. – Ám a merülési határértéket csak akkor tarthatjuk tartósan, ha kiegyenlítjük a nyomáskülönbséget. Kérem, nyújtsa át a nyakkendőjét.