86/1. A pontos aprópénz — A szabályos nyugtázás

Mr. Henderson lassan leeresztette a karjait, miközben felöltője még halk sziszegéssel eresztett ki némi gőzt a vállvarrások mentén. A kiszabott négy shilling és hat penny hallatán bosszúsan nyúlt a mellényzsebébe, majd egy apró, megkopott bőrtárcát halászott elő.
– Rendben van – morogta, és gondosan leszámolta az érméket a sötét tölgyfa pultra. – Nincs szándékomban adósa maradni semmiféle hivatali szerkezetnek, még ha az a saját kabátomat fújja is fel.
Az Antikvárius megfontolt mozdulattal húzta közelebb a pénzt, ám ahelyett, hogy a fiókba süllyesztette volna, egy apró, sárgaréz csipesszel egyesével megvizsgálta mindegyik korongot. A szalonban mostanra teljesen elült a gőz, csupán a falakban futó vékony csövek adtak ki halk, száraz kattogást.
– A négy shilling makulátlan – jegyezte meg az öregúr tisztelettudóan, miközben a hatpennyst a lámpafény felé tartotta. – Ez az utolsó érme azonban szokatlanul könnyű. Megengedi, hogy ellenőrizzem a fajsúlyát?
Azzal az Antikvárius a pult alól egy apró, rézkeretes mérleget emelt ki, amelynek serpenyőiben két miniatűr, kékes üveggolyó pihent. A szerkezet meg sem mozdult, amikor a hatpennyst ráhelyezte, ám a fali óra számlapja mögött egy eddig ismeretlen, csikorgó rugó feszült meg.
Mr. Henderson türelmetlenül sóhajtott, és a zsebébe nyúlt egy másik érméért, mit sem sejtve arról, hogy az elszámolás ezúttal nem a megszokott szabályok szerint zajlik.