85/5. A sárgaréz hajtókar — Az eljárási végkifejlet

Mr. Henderson habozás nélkül a meleg gőzt pöfögő sárgaréz hajtókarhoz nyúlt, s határozott mozdulattal eltekerte azt az óramutató járásával megegyező irányba. Arca büszke megelégedést tükrözött; meg volt győződve róla, hogy a szalon szorongató zsugorodása most nyomban visszájára fordul.
A szerkezet fogaskerekei száraz csikorgással lendültek működésbe. A szoba falai azonban egyetlen centimétert sem mozdultak kifelé. Ehelyett a komód felső fiókja magától kiugrott, és egy apró, rézkeretes számlálószerkezet bukkant elő belőle, amely ritmikus kattogással pörgetni kezdte a számjegyeket.
– Uram – szólalt meg az Antikvárius tisztelettudó, mégis halványan gúnyos mosollyal –, a papírcsík nem a szalon falait szabályozza, hanem a helyiségben tartózkodók levegőkiszorítását. Ön az elmúlt húsz percben tüzesen érvelt, erőteljesen gesztikulált és komolyan szapulta a bútorzatot.
Henderson elképedve nézte, ahogy a sárgaréz hajtókar végén egy apró stempli nyomódott a perforált papírcsík utolsó lyukára. A felirat világos volt: „Tartózkodási és térfogat-túllépési pótdíj: 4 shilling, 6 penny.” A szobát fojtogató zsúfoltságérzet nem a falak közeledése miatt alakult ki, hanem mert az ellenőr saját hivatali felöltője fújódott fel a rejtett gőzcsőből kiáramló párától.
A csöndben csak a csapóajtó alól kiszűrődő vékony, kénes füstcsík szállt fölfelé, miközben az óra ingája egyetlen utolsót ütött a félhomályban.