85/4. A perforált papírcsík — A téves nyomvonal

Mr. Henderson csipeszszerű ujjaival megragadta a kilógó szalagot, s óvatosan kirántotta az ingaóra gyomrából. A papíron apró, szabályos lyukak sorakoztak, mint valami lyukkártyán, melyet egy kisiklott bürokratikus elme tervezett.
– Ez csupán egy régi gyári kalibrációs szalag – köszörülte meg a torkát az Antikvárius, miközben próbált közelebb lépni, de a tér szűkössége miatt a könyökével beleütközött a tölgyfa komód sarkába. – A szerkezet belső hőmérsékletét regisztrálja. Semmi köze a szalon geometriájához!
Henderson azonban a mennyezeti lámpa felé tartotta a csíkot. A fényben a perforációk nem számsorokat, hanem a szoba alaprajzának kicsinyített, lépcsőzetes körvonalát mintázták. Ahogy az óra ketyegett, a papír utolsó lyuka pontszerűen egybeesett a hátsó falfelület közepével.
A szalonban uralkodó fojtogató zsúfoltság hirtelen abbamaradt, ám a csendet egy mély, tompa fémes kattanás törte meg. A komód mögötti tapéta csíkja vékony vonalban elvált a faltól, feltárva egy apró, rejtett rekesz sárgaréz peremét.
– Nos, ellenőr úr – jegyezte meg a látogató halk, színtelen hangon, s óvatosan elcsomagolta az összetolt mérőlécét –, úgy tűnik, a mérés nem hibás volt, csupán egy rejtett leltári fázist nyitott meg.
A feltáruló rekesz belsejéből halk gőzkisziszegés kíséretében egy miniatűr sárgaréz hajtókar emelkedett ki.