85/3. A kihajtható mérőléc — A tágulási tévedés

Az Antikvárius nagyot nyelt, majd a zsebéből előhúzott egy finommechanikai lencsét, és az óra sárgaréz kulcslyukára illesztette.
– Ez csupán egy szellőztető szelep – jelentette ki szaggatottan, igyekezve megőrizni szakmai tekintélyét. – A belső mechanika elmozdulása vákuumot képez, ami megtéveszti a szemet. A szoba mérete teljesen változatlan.
Mr. Henderson azonban nem hitt az akusztikus magyarázatokban. Óvatosan kikerülte a guruló kék üveggolyót, és előhalászta a zsebéből a hivatalos, csuklós sárgaréz mérőlécét.
– Akkor magyarázza meg, miért ér szinte egymáshoz a tölgyfa komód meg a bejárati ajtó! – sziszegte, és feszülten kihajtogatta a lécet.
A látogató elégedett mosollyal szemlélte a kibontakozó zavart. Henderson a padlóra illesztette a mérőt, s elindult a komód felé. A fa alkatrészeken lévő centiméteres osztások azonban fura módon megnyúltak, mintha a léc próbálná utolérni a zsugorodó teret.
Amikor a léc nyolcvan centiméternél hirtelen nekiütközött a túlsó falnak, Henderson felnézett. A szalon, amely korábban tágas kereskedelmi tér volt, most alig tűnt nagyobbnak egy vasúti fülkénél.
– A léc anyaga tágul a párától – próbálkozott az Antikvárius, de a hangja elcsuklott.
Az óra kulcslyukából ekkor egy sárgaréz fogaskerékre tekerte apró, perforált papírcsík csúszott ki.