85/2. A szögletes ingaóra — A szobaméretezési csalás

Az alacsony úriember büszkén simította végig a rézveretes órát, amelynek mutatója szögletesen, határozott derékszögeket leírva lépett az ötös számra. Az Antikvárius óvatosan megkocogtatta a faburkolat oldalát, s közben magabiztos, rutinból fakadó félmosolyra húzta a száját.
– Nyilvánvalóan egyszerű akusztikus illúzióról van szó – jelentette ki a kereskedő, miközben közelebb hajolt. – A rugós inga által kibocsátott frekvencia eltorzítja a belső fül egyensúlyérzékelését. Maga úgy érzi, tágasabb a nappali, pedig csak az elméje tréfálja meg. Ismerünk ilyen szerkezeteket, olcsó vásári trükk.
A csapóajtó mögül előbújó Mr. Henderson óvatosan megtörölte pápaszemét, s feszülten méregette a komódon pihenő tárgyat. A pincében végzett mérések után már kevéssé hitt a józan fizikai magyarázatokban, különösen, amikor észrevette, hogy a pulton hagyott kékes üveggolyó lassú, egyenletes gurulásba kezdett az óra talpazata felé.
– De a zongora mögött még egy teljes könyvespolc is elfér! – méltatlankodott a látogató, és csodálkozva figyelte, amint az Antikvárius kötényének gombjai hátrafelé kezdenek feszülni.
Az óra belsejében éles, fémes kattanás visszhangzott. A szalon levegője egyetlen pillanatra meglódult, mintha a falak külső felülete észrevétlenül beljebb lépett volna egy hüvelykkel, s az óra sárgaréz számlapjának közepén egy apró, sötét kulcslyuk nyílt ki.