84/8. A réztábla felirata — A térfogati korrekció

Henderson felállt, megtörölte a nadrágján a nedves vakolatport, és ösztönösen a szemüvegéhez kapott. A sárgaréz tábla felirata tisztán kirajzolódott a gyertya reszketeg fényében: „Magánterület. Mindennemű hivatalos mérés vagy leltározás kizárólag saját felelősségre, a behatolási illeték előzetes lerovásával végezhető.”
– Ez nyílt jogszabálysértés! – horkant fel Henderson, miközben igyekezett megőrizni a Hivatal képviselőjéhez méltó tartást. – Egy magánarchívum nem írhatja felül a szövetségi fajsúly-szabályzatot!
Az Antikvárius nem válaszolt. Közelebb lépett a téglatestbe süllyesztett apró, fémből készült fali fiókokhoz, amelyek fölött gót betűs számcsoportok álltak. Mindegyik dobozka zárt volt, kivéve az 1936-os keltezésűt, amelyből egy apró, megfeketedett réznehezék lógott ki egy finom acéldróton.
– Ön azt hitte, könyvek hiányoznak a nyilvántartásból, Henderson úr – mondta a kereskedő halkan, és a nehezék felé nyújtotta óvatos ujját. – De az ellenőrzés sosem a papírról szólt. A fenti épület kilencven éve nem a súlyából veszít, hanem a fizikai térfogatából.
Henderson felhúzta a szemöldökét, és elővette a zsebéből a hivatalos mérőorsót, hogy bebizonyítsa a kijelentés képtelenségét. Amikor azonban a műszert a sziklából faragott járat fala felé tartotta, a mutató nem a megszokott tömörséget jelzte, hanem teljes vákuumot.
A csatorna mélyéből ekkor halk, fémes kattogás indult el, mintha egy elfeledett óraszerkezet próbálna újrakalibrálni egy alatta húzódó, láthatatlan súlytalpazatot.