84/4. A gőzölgő szívószál — A mintavételi tévedés

Az Antikvárius egy lépést hátrált, miközben a görbe rézcsőből halvány, bergamottillatú gőzoszlop emelkedett a mennyezet felé. A gőz csillapultával a szívószál nyílása pattogó hang kíséretében kitágult, s egy apró, átlátszó üvegcső emelkedett ki belőle, benne sűrű, aranyszínű folyadékkal.
– Minőségi mintavétel! – nyögte ki Mr. Henderson, megigazítva a szemüvegét az üvegkalitka mögött. – A Hivatal teaeljárási szabályzata szerint a szívószál megjelenése automatikus kóstolási kötelezettséget von maga után! Ha nem fogyasztja el a mintát fél percen belül, a padló alatti szerkezet behajtási eljárást indít a bolt ingóságai ellen!
Az idős gyűjtő elgondolkodva nézte az üvegcsét. Ahelyett azonban, hogy a folyadékot megkóstolta volna, a récefejes pecsétgyűrűt a cső pereméhez illesztette. A gyűrű rézszeme tökéletesen rázáródott a kiálló nyílásra, s a vákuum sziszegve szippantotta be az aranyszínű mintát a padló alatti sötétségbe.
A mélyből nehéz, fogaskerekes kattanás visszhangzott. A szívószál azonnal visszahúzódott a deszkák közé, ám a nyomában nem teagőz, hanem egy gondosan összehajtott, száraz tealevelekkel átszőtt papírcsík türemkedett elő.
Mr. Henderson elfehéredett az üveg mögött.
– Ez... ez nem teaminősítés – suttogta kétségbeesetten. – Ez egy helyszíni leltárhiány-igazolás, kilencven évvel ezelőttről.
Az Antikvárius óvatosan kihúzta a papírcsíkot a rések közül, miközben a lába alatt a faforgács lassan izzani kezdett.