84/3. A récefejes pecsét — A félrevezető árucsúszda

Az Antikvárius lassan lehajolt, és két ujjával óvatosan felemelte a megfeketedett rézgyűrűt. A fém felülete meglepően langyos volt, mintha csupán percekkel ezelőtt húzták volna le egy túlságosan is lázas ujjról. A pecsétnyomón nem a Hivatal szigorú, hármas körbefont fogaskereke szerepelt, hanem egy apró, kimunkált récefej.
– Ez illetéktelen magánnyugta! – kiáltott fel Mr. Henderson az üvegkalitka sűrű szellőzőrácsán keresztül, miközben tenyerét tehetetlenül a henger falának feszítette. – A csőrös pecsétnyomókat az 1894-es iktatási reform során végleg kivonták a forgalomból! Ha Ön ahhoz a tárgyhoz nyúl, automatikusan bűnrészessé válik egy elévült csatornahálózati eljárásban!
Az idős gyűjtő mit sem törődött a kalitkából áradó bürokratikus kétségbeeséssel. Szemüvegét az orrnyergére tolva közelebb emelte a gyűrűt a gázlámpa sárgás fényéhez. A réce szeme helyén egy apró, menetes furat lapult, amelyből finom, kiszáradt tealevelek morzsái hullottak a leltárkönyvre.
– A Hivatalnak nincsenek csatorna-visszaélési ügyei, Henderson úr – jegyezte meg szárazon az Antikvárius, s a gyűrűt a mérleg serpenyője mellé illesztette. – Ez a szomszédos teanagykereskedés régi védjegye. Úgy tűnik, a padló alatti járat nem a Hivatal szervizaknája, hanem egy elfeledett árucsúszda.
Mr. Henderson fennakadva hallgatott, ám a megnyugtatónak szánt magyarázatot azonnal szétzúzta egy újabb zaj: a meglazult deszka alól egy vékony, rézből hajlított szívószál emelkedett ki gőzölögve.