84/10. A füstölő csapóajtó — A teljes kiegyenlítődés

A csapóajtóból kiáramló tömény füst nem templomi tömjén volt, hanem a fenti szalonból eltűnt tölgyfa komód finoman pörkölt lakkjának jellegzetes illata. Mr. Henderson az orrát fintorgatva lépett egyet előre, hogy hivatali tekintélyének teljes súlyával vethesse bele magát a szűk nyílásba.
– Ez a struktúra illegális égéstérnek és be nem jelentett köbméter-elnyelőnek minősül! – jelentette ki szilárdan az ellenőr, miközben hatósági mozdulattal félretolta a gomolygó párát. – Azonnal megkezdem a helyszíni lefoglalási eljárást!
Az Antikvárius előzékenyen visszalépett egy lépcsőfokot, és szélesre tárta a rézreteszes ajtaját.
– Parancsoljon, Henderson úr. A rendszer belső szabályzata szerint a szövetségi ellenőr mindig elsőbbséget élvez a térfogati kiegyenlítődés folyamatában.
Henderson határozott mozdulattal átlépte a küszöböt. Abban a pillanatban, amint a sarka megérintette a belső rézlemezt, a falon pörgő számláló fémes kattanással nullára ugrott: 00,00 m³. Odafent, a fenti antikvárium csendjében a hiányzó tölgyfa komód halk puffanással visszatért a helyére, milliméterre pontosan kitöltve a korábbi űrt.
A pincejáratban a nehéz csapóajtó fémes dörrenéssel csapódott be. A kalibrált fali fiókból egyetlen újabb, nehéz sárgaréz zseton hullott ki a kövezetre. Az Antikvárius lehajolt, letörölte róla a finom kormot, majd elégedetten olvasta fel a frissen gravírozott feliratot:
– *„1 db Szövetségi Ellenőr – leltári és térfogati hiány hiánytalanul kiegyenlítve.”*
A kereskedő elégedetten csúsztatta zsebébe a korongot, és felnézett a mennyezetre, ahol az antikvárium légtere újra tökéletes egyensúlyba került. A sötét lépcsőfordulóból ekkor egy apró, kékesen csillogó üveggolyó gurult ki a kövezetre, s halkan koccant a fal tövében.