84/1. A sárgaréz kulcs — A leltári átrendeződés

Az Antikvárius megfontolt léptekkel sétált oda a szekrény aljából kigurult sárgaréz kulcshoz. Lehajolt, majd halkan megkocogtatta a fémet a körmével. Odabent, az üvegkalitka szigetelésén túl Mr. Henderson még próbált mutogatni a saját leltári íveivel, de a Hivatal pneumatikus karjai már kimérten elkezdték átkutatni a zakója belső zsebeit. A rendszer nem szeretett időt vesztegetni, különösen, ha a szabályszegő alany maga szolgáltatott bizonyítékot a saját megbízhatatlanságára.
Az idős gyűjtő a kulccsal a kezében a falmenti, magas komódhoz lépett. A sárgaréz felület pontosan illeszkedett abba a rejtett kulcslyukba, amelyet eddig a vastag porréteg és egy félretolt mérőműszer takart. Amikor elfordította, a bútor belsejéből nem papírok, hanem egy apró, csikorgó fogaskerék-mechanizmus halk ketyegése indult meg. A fiók lassan kinyílt, és feltárult benne egyetlen tömör, nehéz kötet, fedelén a Hivatal eredeti pecsétjével.
Az Antikvárius fellapozta a könyvet, majd a nála lévő tollal behúzott egy egyenes vonalat az első bejegyzés alá. Mr. Henderson az üveg mögött dermedten figyelte, ahogy a gondosan kitöltött kartonszalagok automatikusan behúzódtak a komód réseibe, mintha a gépezet most lelte volna meg a végleges helyét. A csarnok mennyezetén függő inga végre megállt, és a gőzszelepek teljesen elhallgattak.
A halk csöndben csak egy újabb, ismeretlen eredetű, fémes kaparászás hallatszott a bolt mélyéről, mintha valami a padlódeszkák alatt próbálna utat törni magának a felszínre.